szellőkszárnyán

... akkor az az, hogy rettentően felületes tudok lenni. én, akit a részletek teljesen elvarázsolnak - talán épp ezért -, simán elmegyek ordítóan egyértelmű dolgok mellett. valami a memóriámban sem tiszta, mert nem csak az arcfelismeréssel vannak gondjaim (nem kicsit), simán elfelejtem, ha beszélek egy témáról, hogy az adott illetővel már beszéltünk róla, és az újdonság erejével mondok el neki egy sztorit, amit tőle hallottam. rendkívül mókás egyéniség vagyok, tudom.

ami mindennek az előnye, hogy bármilyen titkot rám lehet bízni, mert az idő telésével arányosan és nagy sebességgel potyog ki a fejemből --- minden. úgy néz ki, hogy vannak hangulatok, álmok, illatok, emlékek, amik belém isszák magukat és mintha minden mást kiszorítanának. talán kevésbé komplexen élném át ezeket a pillanatokat jobb memóriával. (talán)