Azt bírom ezekben a szülőkben, hogy olyan jellemfejlődésre képesek, hogy az emberlánya szája méternyire marad tátva.
Sokáig rejtély volt, hogy az én ölelkezős, kitárt szívű énem, hogy csöppent ide. Ide ebbe a családba bele. Aztán persze felhomályosodik az ember, hogy ha otthon nem kapja meg az érzelemdömpinget azon a szinten, amin szüksége van rá, elkezdi keresni máshol, másokban. A konzulensem is mondta: "Fogadjunk magát nem dicsérték eleget gyerekkorában." Hát ilyen egyszerű? Ennyire egyenesen arányos? Aztán egy pszichológia házi kapcsán előjött az is, hogy mi lett volna, ha mindez épp az ellenkező irányba fordul el. Amikor nem megy a ragaszkodás, mert valaki nem tanulja meg hogyan kell. Árvaházi gyerekek. Hogy mire megszokja a helyét, költözés. Az éppen induló kapaszkodó szálak folytonos kiszakadása. Képtelenség a kötődésre. Agresszió. Harc és lázadás. Lehet vajon ilyen sors után valakinek teljes, harmonikus élete...?
Na, de hogy édesanyámtől két hónapja hallottam életemben először a bocsánat szót, már eleve olyan ünnepet varázsolt a 4-5 éves műfenyő szokott pirosarany kombinációja mellé, amiről legmerészebb álmaimban sem. Már a tudatalattim is beletörődött abba, hogy ez a viszony, ez nem az a viszony. Mert oké, hogy mi nem telefonálunk egymással minden nap, de hogy csak egy emelt hangszínű beszélgetésre információcserére legyünk képesek, azt nehezen dolgozza fel az ember. Ooh, én már réges rég nem bántom őt. Ha az ember megpróbálja megérteni a miérteket, egészen más színezetű lesz a világ. Én meg egyébként is hajlamos vagyok minden mögé okot látni, még ha nincs is. Vagy még ha a másik nem is tudná megmondani magától. Mindig kell lennie bujkáló oknak az okozat mögött, még ha a világ legegyszerűbb dolgára is kell gondolni, nem körmönfont gondolatmenetekre.
Ez az édesanya, akire már régesrég nem haragszom, ma elhívott magával, hogy menjünk el együtt a boltba. Csak úgy. Csak húsz deka tarjáért és egy tejfölért. Csak az együtt levés kedvéért. Bár ezt ki nem mondaná.
Hát szeretem.
ma megkaptam a sexvadállat jelzőt a szjúit áp internesönel déj alkalmával felvett kosztüm, magassarok, szemüveg párosításért.
ki érti ezt?