szellőkszárnyán

harmincnap bejegyzései

Kristálytisztán él bennem, hogy egy évvel ezelőtt is azt akartam írni, hogy ez a valaki ez én vagyok. Nem vagyok egy egóbajnok, sőt. De aki nem azért él, hogy a saját álmait beteljesítse, azokkal az álmokkal mi lesz? Ki más élné az én életem? Egyébként is egyszeri és megismételhetetlen vagyok, mint Te.

Nyilván egy 9 hónapig bennem növekvő csoda képes megváltoztatni ezt, de még a negyedévszázadon innen ez nem kardinális kérdés.

Negyed évszázad. Milyen soknak tűnik így. Az életem harmada, vagy a fele, vagy annyi sem? Érzem, hogy újra szükségem van arra, hogy magamba szálljak és elgondolkodjak ilyen "apróságokon".

Úgyhogy aki bújt, aki nem.

hazudni a majd egyszer megszületendő gyerekemnek.

alias bakancslista, ami már régóta érik:

• repülni mezőgazdasági géppel szántóföld felett
• delfint simogatni
• lekvárt főzni az unokámnak
• kirakni a rubikkockát
• megtanulni jól sakkozni
• látni a cseresznyefa virágának hullását Japánban
• lediplomázni pszichológiából
• őrülten szerelmesnek lenni
• szeretkezni a panel tetőjén
• meg moziban, amikor csak ketten vagyunk a vetítésen :)
• motoron utasként száguldozni
• elénekelni a Valahol Európában duettjét közönség előtt
• körbebiciklizni a Balatont
• megtanulni folyékonyan beszélni angolul
• meg még egy nyelven, ami nem a német -németül, csakazértis
• vászonra festeni
• Párizsba menni a legjobb barátnőmmel
• visszamenni a pesti általános iskolámba
• megölelni A NŐ-t, akit kisöcsém feleségül vesz

...akkor az az, hogy a tegnap esti sráccal csak a bemutatkozásig jutottunk. :)

viccet félretéve, nincs ilyen. nem vagyok haragot tartó, őrizgető ember. ráadásul a memóriám sem az igazi, amint említettem. :D

... akkor az az, hogy sokáig nem fogadtam el magam olyannak, amilyen vagyok. hogy túl sokat hisztiztem az előző kapcsolatomban (never again). hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, ezért egy kapkodás az életem. hogy mindig azt sikerül a legfájdalmasabban megbántanom, akit nagyon szeretek. hogy a legtöbb dolgot félbehagyom, mert hamar elveszti számomra a varázsát. figyelmetlenségből adódó konfliktusok. bénaságból eredő kínos szituációk.

talán ebből elég is ennyi.

... akkor az az, hogy örököltem apukámtól némi hallást. na nem vagyok sok reménnyel kecsegtető őstehetség, de arra pont elég, hogy a zenei élmény ne csak befelé, hanem kifelé is áramoljon. apukám szerint persze nem eresztem ki a hangom, nincs benne erő, könnyen csúszkál, na de nem is akarok én ezzel semmit sem kezdeni. (de. nagyon szeretnék nem vallásos kórus tagja lenni... [bakancslista +1])

ha nem pillangó lett volna az óvodában a jelem (minő meglepő... :D), akkor még hangjegy lehetett volna. :) az egyik legkedvesebb idézetem is ehhez kapcsolódik Babitstól, akit viszont nem szeretek:

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
(Az ifjú király; III. rész: A vihar)

a legjobban azokat a végigénekelt délelőttöket imádom, amikor teli feszültséggel elkezdem, majd szó szerint kiszalad belőlem minden rossz érzés - és néhány óra múlva alig hanggal, de nyugodtan és boldogan vágok neki a többi dolgomnak. szóval thank you for the music, for giving it to me. :)

... akkor az az, hogy rettentően felületes tudok lenni. én, akit a részletek teljesen elvarázsolnak - talán épp ezért -, simán elmegyek ordítóan egyértelmű dolgok mellett. valami a memóriámban sem tiszta, mert nem csak az arcfelismeréssel vannak gondjaim (nem kicsit), simán elfelejtem, ha beszélek egy témáról, hogy az adott illetővel már beszéltünk róla, és az újdonság erejével mondok el neki egy sztorit, amit tőle hallottam. rendkívül mókás egyéniség vagyok, tudom.

ami mindennek az előnye, hogy bármilyen titkot rám lehet bízni, mert az idő telésével arányosan és nagy sebességgel potyog ki a fejemből --- minden. úgy néz ki, hogy vannak hangulatok, álmok, illatok, emlékek, amik belém isszák magukat és mintha minden mást kiszorítanának. talán kevésbé komplexen élném át ezeket a pillanatokat jobb memóriával. (talán)